2010. május közepétől minden pénteken, szombaton és vasárnap 10.00-18.00 óra között egyénileg is látogatható Magyarország legrégebbi fennmaradt kőszínháza, a Barokk Színház. A belépőjegy felnőtteknek, nyugdíjasoknak és diákoknak egyaránt: 500 Ft/ fő¬*. A nyáron nyíló új szárnyak átadásával egy időben titokzatos kép kerül az elegáns toszkán oszlopsorral díszített művésztársalgó falára.

A gödöllői kastély déli szárnyában – Grassalkovich I. Antal barátjának, gróf Migazzi Kristóf váci püspök, bécsi bíboros érsek lakosztálya helyén – Grassalkovich II. Antal herceg 1782 és 1785 között építtetett színházat. Minthogy a kastélyszínház hamarabb nyílt meg, mint a budai karmelita templomból 1787-ben Kempelen Farkas kezdeményezésére kialakított Várszínház, ez az ország legrégebbi fennmaradt kőszínháza. A mintegy 100 fő befogadására alkalmas Barokk Színház ún. idényszínházként működött, amely csak a hercegi udvar gödöllői tartózkodása idején adott előadásokat. Pesti, budai, olykor győri színtársulatok léptek fel benne, a zenét a herceg 24 tagú állandó zenekara szolgáltatta.

A hátsó végfalat a karzatok foglalták el, kettős páholysorral a hercegi család és a házi tisztek számára. A nézőtérnek két bejárata volt, az egyik közvetlenül a kert a felől, a másik pedig a karzat alatt. A nézőtér és az előszínpad között helyezkedett el a zenekar úgy, hogy a nézők elláthattak a fejük felett a másfél méter magasságban kezdődő színpadra. A belső falakat – a teret perspektivikusan tágító – dekoratív, klasszicizáló későbarokk falfestések díszítik. A kastélyszínházat a kiegyezés évében, az 1867-es munkálatok során szüntették meg, amikor is két födém behelyezésével – a királyi udvar igényeinek kielégítése miatt – teréből 15 szobát alakítottak ki. A színház ekkor meglévő egykori díszleteit, sok más berendezési tárggyal együtt, elárverezték.

Az 1986 őszén feltárt kastélyszínház Magyarország egyetlen megmaradt kulisszás rendszerű színháza, amely Európában is ritkaságnak számít. A felújítási munkálatok befejezésével, 2003. augusztus 8-án került sor a nyitóelőadásra, amelyen Händel Julius Caesar című operáját mutatta be a Magyar Állami Operaház társulata.

Ha egy fal mesélni tudna …

2002 szeptemberében, a gödöllői kastély barokk színházának felújítása közben az építőket váratlan meglepetés érte, amely alaposan felborította az építkezés tervezett menetrendjét. A rekonstrukciós tervek szerint a színház kiszolgáló helyiségei – öltözők, zuhanyzók, toalett, díszletraktár, teherlift stb. – amelyek egy mai színház nélkülözhetetlen tartozékai, a föld alá kerültek, egy új terepszint alatti építménybe, a Lovarda előtti tér alá. A terep mélyítése közben, a tervezett teherlift helyén, a föld alatt barokk falfestéssel díszített főfal-részre bukkantak, amely nagy meglepetést okozott a kastélyt folyamatosan kutató művészettörténészeknek, muzeológusoknak és a kivitelezést végző Architekton Rt-nek is.

A kb. 8,8 m hosszú, 0,80–2,55 m változó magasságú, 20 m² felületű, kellemes, főleg pasztell színekkel megfestett falkép egy kertrészletet ábrázol, előtérben egy gazdagon megfestett, áttört mintázatú balusztráddal (kőkorláttal), a háttérben növényzettel és egy kis házikóval. A falfestés kora feltehetően a 18. század vége, technikája freskó, hiszen más technikával készült festés nem maradt volna fenn ilyen zord körülmények között, a föld alatt. A déli oldali részét később elfalazták, itt a föld eltávolítása után jól láthatóvá vált a festés, míg a másik, északi oldali, nagyobb felületet többször lemeszelték, átvakolták, ott a vakolatrétegek alatt halványabban, de szintén látható a festés. A 18. század végének egyik kedvelt témája volt a természet-ábrázolás. Főúri kastélyokban, főleg zárt tereknél, ablaktalan helyiségeknél gyakran alkalmazták a padlótól a mennyezetig, a teljes falszakaszt beborító falfestést, így mintegy kinyitva a teret a természet felé. A gödöllői barokk fal esetében is ez figyelhető meg: a szépen megrajzolt kőkorlát egy kerti, szabadban álló építmény, mögötte a tágas parkba láthatunk.

Eddig sem régészeti, sem a művészettörténeti kutatás nem adott választ ennek a helyiségnek pontos keletkezésére, a funkciójára, de a teljes betemetés okára sem, amely valószínűleg még a kastélyt építtető Grassalkovich család időszakában történhetett. Grassalkovich I. Antal özvegye, Klobusiczky Terézia halála után a gödöllői uradalom II.  Antal tulajdonába került, aki a kastély kettős U alakú épületszárnyait lezáró részeiben a kornak megfelelően, főúrhoz méltó szórakozási lehetőségeket teremtett. Az északi épületszárny végében nyitott, árkádos pavilont, a déli, meglévő emeletes épületrészben ekkor kulisszás rendszerű színházat építtetett, ahol a hercegi udvar itt-tartózkodásakor rendszeresen előadásokat tartott a budai, pesti, olykor a győri színtársulat.

A zenét Grassalkovich herceg állandó zenekara szolgáltatta, Druscheczky György vezényletével. A meghívott vendégek legtöbbje a környékbeli nemesekből tevődött össze. A színházhoz ekkor szorosan kapcsolódott a lovarda, mégpedig úgy, hogy a lovarda erkélye és a színházterem nézőterének közös falán három ablakot nyitottak. (Ezeket később – valószínűleg a lovarda „szaga” miatt – befalazták, ekkor festették a színház nézőterén ma is látható rácsos ablakokat. A középső befalazott ablak-részbe a lovardában kandallót építettek.) A lovarda eredeti szintje jóval lejjebb, a mai pinceszinten volt – ugyanúgy, mint a föld alatt megtalált helyiségé – így elképzelhető, hogy ez a barokk falfestésű helyiség a föld alatt összeköttetésben állt a színházzal, a sörpincével és a Lovardával, valamint a gesztenyefasor mellett húzódott egykori konyhaépülettel is. A megtalált falképhez nagyon hasonló falfestés díszíti a kastélykápolna melletti, ún. Muzsikus szárnyában az egyik szoba falát.

2002 őszén leállt az építkezés ezen a részen, kutatások kezdődtek. A szakemberek egyöntetű véleménye az volt, hogy ezt az értékes falfestést meg kell menteni az utókor számára. Miután a megtalált helyén nem maradhatott, döntés született a levételéről és arról, hogy a kastély további felújítása során egy arra alkalmas falfelületre való felhelyezéssel megmenthetővé és bemutathatóvá válik majd a nagyközönség számára. Az Architekton Rt. ifj. Bóna István festő-restaurátort bízta meg a munka elvégzésével, akinek 2002 november-decemberében, mostoha időjárási viszonyok között, építési területen és a határidő szorításában kellett dolgoznia. Az esős őszi időben előkerült fal vastag téglarétege és a mögötte lévő talaj sajnos folyamatosan biztosította a nedvesség-utánpótlást, mely csak tovább nehezítette az amúgy is nagyon komplikált munkálatokat.

A freskó vakolata nagyon vékony, höbörcsös felületű, e laza szerkezet miatt nem lehetett egyszerűen leválasztani a téglafelületről. Amennyire a körülmények engedték, elkezdték szárítani a falfelületet úgy, hogy az egész falrész fölé ideiglenes védőépületet, fóliasátrat építettek és fűtéssel megpróbálták a korán beállt őszi fagyban a minimális 16 Celsius fokot biztosítani. Maga a levétel az ún. „stacco a massello” eljárással történt, mely módszernek a lényege az, hogy a falkép mögül, amelyet erős tartószerkezettel levédenek, óvatosan elbontják a téglafalat. A falkép védelme érdekében a vakolatra géz- és fátyolfólia, erre speciális ragasztók pl. poliuretán hab, majd pozdorja lemez került, és az egészre egy fából készült merevítő keret. A falkép biztonságos mozgathatósága és elszállíthatósága érdekében a restaurátor a képet 8 db, kb. 120 cm széles sávra  darabolta. Ahol látszott a festés, ott külön ügyeltek arra, hogy a vágás a legkevesebb kárt okozza. A leválasztás közben derült ki, hogy a falszakasz északi felén a téglafal átalakult ún. vegyes fallá, ebben hatalmas kőtömbök is találhatók, melyek újabb nehezítő tényezőt jelentettek. Az így lementett falkép-darabokat a kastély egyik – ekkor fűthetővé alakított – raktárába szállították, ahol az évek folyamán kiszáradt, és restaurálása egyre sürgetőbbé vált.

A most zajló, európai forrásból finanszírozott felújítási munkálatok során a freskó teljes restaurálására is sor kerül, amelyet ugyancsak ifj. Bóna István és munkatársai fejeznek be. Elvégzik a szükséges kiegészítéseket, retusálják a kisebb hiányokat, hogy az illuzionista falfestés visszanyerje eredeti szépségét. A biztosan kiegészíthető nagy hiányoknál – a színházteremhez hasonlóan, amely ugyancsak Bóna István és munkatársainak munkája – visszafogott, kissé halványabb és részletszegényebb festést fognak alkalmazni. Az újjászülető titokzatos falképet az eredeti helyéhez közel, a Barokk Színház elegáns toszkán oszlopsorral díszített művésztársalgójának falára tervezzük elhelyezni.

A cikk Dr. Dávid Ferenc: Kutatási dokumentáció – Gödöllő, volt Grassalkovich kastély, 1987-88-as idény (1988.), Dr. Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai (2003.), és ifj. Bóna István falfestés-restaurálási tervei (2002. nov. 14., 2006. febr., 2008. máj. 8., 2009. szept. 8.) alapján készült.


*
A bejelentett csoportok számára változatlanul félórás a színházi tárlatvezetés és a jegyár is változatlan, ahogyan hétfőtől csütörtökig is ez az érvényes belépőjegyár:
Barokk Színház

Időtartam: kb. 30 perc

Hétfőtől csütörtökig csak tárlatvezetéssel látogatható.

Felnőtt magyar tárlatvezetéssel: 900,-Ft

Felnőtt idegen nyelvű tárlatvezetéssel: 1.200,-Ft

Diák magyar vezetéssel: 450,-Ft

Diák idegen nyelvű vezetéssel: 600,-Ft

További információ: Holub Katalin szóvivő (+36 20 922 6431)