2012. szeptember 4-én múlt 5 éve, hogy meghalt az imádott nagymamám. Az emlékének szentelt misén – a gazdagréti Szent Angyalok Templomban - találkoztam először Sebastian Tengannal. Pár héttel később már ő prédikált.

Arról mesélt, hogy Ghánából érkezett. 2006. november 29-én délelőtt 11 órakor szállt le a repülőgépe Ferihegyen. Mínusz 4 fok volt. Két kérdés járt a fejében. Minthogy náluk csak a mélyhűtőben van ilyen hideg: itt is élnek emberek? S a másik, hogy tulajdonképpen mit keres itt?

Keresztény családból származik. Már gyermekkorában felnézett a fehérbe öltözött szent emberekre, a papokra, akik havonta egyszer – jó esetben kétszer – látogattak el a faluba, ahol nevelkedett, Sabuliba. Ministrált, hogy a közelükben lehessen.

A középiskolában jelezte kispapi érdeklődését, de az érettségi után nem mehetett azonnal szemináriumba, várnia kellett, ami kedvét szegte. 1999-től 2002-ig laborasszisztensként dolgozott Akwatia Szent Domonkos Kórházában. Orvosnak készült. Önálló fizetést és rengeteg elismerést kapott, mint kiváló munkatárs, de mégsem lelte maradéktalanul örömét a munkájában.

Gyermekéleteket mentett, hálásak voltak neki, ő pedig a Sorsnak, hogy ilyen feladatokat kapott, de ez nem volt elég a számára. Egy kollégája azt mondta róla: nagy dolgokat tett, de még nagyobbak várnak rá. Érezte, hogy nem ez a fajta szolgálat az ő útja. A folyamatos belső feszültség visszahozta a gyermekkori álmot: a fehér ruhás szent emberek közé tartozni. Dolgozott egy apáca a kórházban, tőle kért, s kapott listát a Ghánában fellelhető szerzetesi rendekről.

Végigolvasva a lapot, a következő zárójeles ars poetica ragadta meg a tekintetét: „Catholic Order Serving Humanity Throughout The World”. Nem volt számára kérdés, az Isteni Ige Társasága számára a jövő. Titokban jelentkezett, mert mindenki ellene volt. Mégis, amikor belépett, megtalálta, amit keresett, a nyugalmat.

2002 októbere és 2005 májusa között Tamaleban járt szemináriumba. A verbiták nagyon szigorú közösség. Állandó bizonytalanságban tartják a  növendékeket. Senki nem lehet biztos benne, hogy beteljesül az álma. De pont ez az állandó készenlét és összpontosítás tanít meg a legfontosabb leckére, a felelősségvállalásra.

2005. július 16-ától - egy teljes éven át - novíciusként a rend lelkiségét tanulta. Az első fogadalmát 2006. július 20-án tette. Innentől ideiglenes verbita, addig „csak” jelölt. Aki három országot választhat, ahol szívesen tanulna, de jellemzően a rend szellemiségére, általában egy negyedikbe küldik. Sebastian így került hozzánk. 2013. április 6-án Budapesten, a gazdagréti Szent Angyalok Templomban szentelik pappá.

A karácsony számára gyermekkorában új ruhát, új cipőt és olyan ételeket jelentett, amivel nem találkozott az év többi napján. Az adventi várakozás tárgyai ezek voltak. Ma máshogy látja. Szerinte nem Jézus Krisztus születését kell ünnepelni, hiszen az több mint 2000 éve történt. Az igazán fontos kérdés az, ha majd újra eljön, talál-e hitet bennünk, tartozhatunk-e hozzá?

Holub Katalin