Az önkormányzati választások eredménye egyik párthoz sem vitt új szavazókat, de korábbi támogatókat sem tántorított el. A Fidesz a felnőtt lakosság 39 százalékát, nagyjából 3,1 millió szimpatizánst érezhet maga mögött. Az MSZP is tartja korábbi pozícióját, a választóközönség 11 százalékának, körülbelül 900 ezer főnek a rokonszenvét bírja. A harmadik politikai erő továbbra is a Jobbik, 6 százaléknyian, nagyjából félmilliónyian támogatják. Az LMP tábora 2 százalékos, jelenleg 150 ezer és 200 ezer közötti választópolgár preferálja ezt a pártot.

A parlamenti választásokat követően a közhangulat egyre javult, mind többen érezték úgy, hogy az országban jó irányban haladnak a dolgok. Az áprilisi eleji 11-ről a szeptemberi 35 százalékra emelkedett a kedvező változásokat érzékelők aránya. A helyzetet negatívan minősítők csoportja időközben 82-ről 49 százalékra csökkent. Októberben viszont megállt a hangulati javulás, sőt valamelyest visszafelé billent a mérleg: 31 százalék szerint pozitív folyamatok látszanak, míg 54 százalék inkább a negatívumokat érzi dominánsnak - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek a SZONDA IPSOS október második felében, az ország felnõtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.

Bár az önkormányzati választásokat mindegyik párt sikerként könyvelte el, az eredmények s ezek az optimista nyilatkozatok nem befolyásolták a pártok október végi erejét. Mindegyik politikai erő maradt azon a szinten, ahol szeptemberben is találhattuk. Az eltérő mozgósítási potenciál megmutatkozott október 3-án, s azóta is megfigyelhető. A Fidesz híveinek aktivitási szintje meghaladja a szocialistákét, ebből adódik, hogy amíg a teljes lakosság körében három és félszer nagyobb a kormánypárt tábora, mint az MSZP-é (39-11 százalékok), addig a biztos pártválasztók csoportjában négyszeres a többlete (66-16 százalékok).

A jobbikosok eltökéltsége is erősebb, mint a szocialista párt táboráé, ezért az aktív szavazói körben szorosabban tapadnak az MSZP-re, mint a választókorú népességen belül. Az LMP nemcsak a támogatói kör méretét illetően marad le jelentősen az említett pártoktól, de a részvételi hajlandóságuk is alacsonyabb. Ennek következménye rendszerint százezer körüli elszánt szavazó, akik a nyáron és ősszel a bejutási küszöb környékén – de inkább alatta, mint felette – tartották a pártot.

A parlamenti választások eredménye a korábbi végletesen negatív közhangulatot kedvezően befolyásolta, ha át nem is fordította. Szeptemberben relatív csúcsra ért az ország helyzetét értékelő „jó irány-rossz irány” mutató: 35 illetve 49 százalékot regisztrálhattunk. A folyamatos javulás október második felében megtört, 31 százaléknyian vannak a pozitív véleményt formálók, 54 százalékon a negatív minősítést adók. A Fidesz-tábor hangulata töretlenül pozitív, még most is javuló tendenciát mutat: már szeptemberben is jócskán optimista volt a mérleg (53-40 százalékok), s az elmúlt hónapban tovább javult (59-32).

A többi politikai csoport, azaz az egyes pártok tábora és a közélettől távolságot tartók közérzete azonban októberben romlani kezdett. Az ősz elején a szocialisták 21%-a kedvezően értékelte az ország állapotát, 74% kedvezőtlen fejleményeket tapasztalt. Ez az alapvetően kritikus szemlélet felerősödött, már-már egydimenzióssá vált: 6% látja jó irányúnak a változásokat, 91 százalék szerint rossz felé tart Magyarország. A politikai kérdésekben bizonytalan, passzív választópolgárok tekintélyes méretű csoportja is sötétebb képet fest hazánk helyzetéről a megelőző havinál: a korábbi 32-ről 19 százalékra esett a jó irányt észlelők aránya, s 50-ről 65 százalékra nőtt azoké, akik szerint dolgaink rossz felé haladnak.

Az adatfelvétel ideje: 2010. október 17-24.

A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.

Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.

Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.

A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.

Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnõtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.