A Fidesz és az MSZP az elmúlt hónapokban felfelé araszolgatott a pártok ranglistáján. A kormánypárt júliusban volt a legrosszabb helyzetben,  16 százalékos támogatottsággal, azóta kis lépésekben – most például 1 százalékponttal – növelte tábora méretét. A Szocialista Párt júliusban és augusztusban is 14 százalékot ért el, az azt követő két hónapban 1-1 százalékpontot szerzett. Jelenleg a Fidesz – 20 százalékos, 1,6 milliós táborral - az idei legjobb eredményét érte el, az MSZP – 16 százalékkal, 1,3 millió szimpatizánssal - a választások óta legmagasabb támogatottságát élvezi.

A Jobbik a nyár második felében, ősszel lefelé mozdult: júliusban a választásra jogosultak 10 százaléka támogatta, most 7 százaléknyian, közel 600 ezren sorakoznak fel mögéjük. Az LMP elmozdult a mélypontról, a nyári lejtmenet eredményeként szeptemberig 2 százalékra esett vissza, most 3 százalékos, azaz nagyjából negyedmillió követője van. A Demokratikus Koalíció stabilan áll a 2 százalékon, őrizve a 150-200 ezres tábort. A pártoktól távolságot tartók aránya hónapok óta lényegében azonos, egy kicsivel meghaladja az 50 százalékot.

A biztos pártválasztók körében a Fidesz 41, az MSZP 33 százalékot ér el, a Jobbik 15 százalékon áll, az LMP 6, a DK 4 százalékos. - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az IPSOS október első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.

A különböző időközi választások kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen területi egységekben lehet szoros a kormánypárt és az ellenzék versengése. A közvélemény-kutatások -az alkalmazott módszertan és mintanagyság mellett - a településtípus szerinti és a regionális különbségeket tudják feltárni. Megállapítható, hogy az MSZP a fővárosban folyamatosan tartja a lépést a Fidesszel, sőt az elmúlt fél évben, mint ahogy most is, rendszeresen meg is előzi: 25 százalékon áll, a kormánypártnak 22 százaléka van.

A megyeszékhelyek kategóriájában a Fidesz-MSZP százalékos arány 17-14, a közepes és kisvárosokban 21-15 százalékot érnek el, míg a falvakban 17 illetve 13 százalékos támogatottsággal rendelkeznek. Az adatokból kitűnik, hogy már a múlté az a választásszociológiai sajátosság, hogy az MSZP a kis településeken az átlagosnál jóval gyengébb, a Fidesz viszont ott a legerősebb.

A kormánypárt veszteségei a parlamenti választások óta leginkább a kis lélekszámú településeken következtek be. Amíg összességében nagyjából felére csökkent a támogatottsága (40 százalék körüli értékekről 20 százalékra), addig Budapesten táborának csak egyharmadát veszítette el (2010 májusában 33, most 22 százalék). A másik végletet a falvak jelentik, ahol a kormánypárt tábora 48-ról 17 százalékra esett, azaz korábbi híveinek kétharmada elpártolt.

Az MSZP a legutóbbi választásokat követően a népesség 10-11 százalékát tudta maga mögé állítani, a mostani adatok azt jelzik, hogy közel másfélszer nagyobb lett a tábora. Legkevésbé a megyei városok települési kategóriában erősödött – 11-ről 14 százalékra -, leginkább a falvakban (7-ről 13 százalékra). A változásokkal a szocialisták vidéki beágyazottsága egyenletesebbé vált. A Fidesz falvakban történő (nagyjából 30 százalékpontos) szavazóveszteségével támadt politikai űrbe leginkább még az MSZP tudott betörni (6 százalékpontnyi bővüléssel), a többi párt nem. Ennek az a következménye, hogy jelenleg a falvakban látványosan magas (68 százalékos) a politikától távolságot tartók aránya.

A régiók többségében a Fidesz vezet, legnagyobb mértékben Közép- és Dél-Dunántúlon. Mindkét országrészben 23 százalékon áll a kormányerő, az MSZP 13 illetve 12 százalékon. Dél- Alföld az egyetlen vidéki földrajzi egység, ahol a szocialisták pozíciója egyértelműen erősebb, mint a Fideszé: 20 százalékuk van, a kormánypárt 14 százalékos.  Észak-Magyarország az a régió, ahol a Fidesz és az MSZP versengésébe a Jobbik is beleszól: 19, 18 illetve 14 százalékos a támogatottságuk.

Bár a regisztrációról számos információ jelent meg az elmúlt egy hónapban, a szavazói magatartásra gyakorolt hatása keveset változott. Szeptemberben a lakosság 54, most 56 százalékának volt valamilyen mértékű választási részvételi hajlandósága. Közülük a múltkor 41 százaléknyian mutattak aktív érdeklődést a regisztráció iránt, ezúttal 43 százaléknyian. Tehát továbbra is azt látjuk, hogy a potenciális szavazók egynegyedét lemorzsolja az előzetes feliratkozás intézménye.

Ahogy a múltkor, a feltételezhető fővárosi és diplomás szavazók körében alig vannak regisztrációt nem vállalók (előbbiek 65, utóbbiak 76 százaléka menne el voksolni, a nyilvántartásba vételt 64 illetve 73 százalékuk tervezi). Az alacsony iskolázottságúak csoportjában e hónapban is jelentős mérvű az érdektelenség – 44 százalékuk mutat választási, 28 százalékuk feliratkozási hajlandóságot.

Amíg a múlt hónapban nem tapasztaltunk a jelentkezési tervekben párthovatartozás szerint különbségeket, addig most érzékelhetők eltérések a szándékokban. A Fidesz és az MSZP táborának közel hasonló a parlamenti választáson való részvételi hajlandósága: 86 illetve 84 százalékuk rendelkezik valamilyen mérvű elmeneteli szándékkal. A regisztrációra viszont egyértelműen aktívabbnak mutatkoznak a kormánypártiak: 79 százalékuk vetetné fel magát a szavazóközönség soraiba, az MSZP-seknek 68 százaléka.

Másképpen fogalmazva: a potenciális Fidesz szavazóknak egytizede, a szocialisták kéttizede tűnik lemondónak a regisztráció hallatán. A Jobbik lehetséges támogatóit még inkább visszaveti az előzetes feliratkozás intézménye: 89 százalékuk voksolna, 67 százalékuk jelentkezne a szavazói névjegyzékbe, azaz potenciális szavazóik egynegyede lemorzsolódik.

Az adatfelvétel ideje: 2012. október 8-15.

A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.

Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.

Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.

A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.

Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnõtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.