A Fidesz tábora - megtörve az előző hónapok egyértelműen emelkedő trendjét – valamelyest szűkült, jelenleg 19 százalékon állnak, másfél millió támogatóval. Az MSZP a múltkori szintet tartja, a népesség egészén belül 16 százalékkal, 1,3 millió követővel rendelkezik. Az elmúlt hetekben a Jobbik némileg erősödött, 8%-nyi, több mint 600 ezer híve van e pártnak. Akárcsak a múlt hónapban, valamelyest javult az LMP pozíciója is, 4 százaléknyi, bő háromszázezer szavazót vonz magához. A Demokratikus Koalíció őrzi a 2 százalékot, a megközelítőleg 200 ezer szavazót. A pártoktól távolságot tartók a választásra jogosultak éppen felét teszik ki.

Az Ipsos az Együtt 2014 választói mozgalom direkt támogatottságát a pártok sorában nem mérte, elemzésében viszont arra a megállapításra jutott, hogy Bajnai Gordon személye révén nagyjából 4 százaléknyi, tehát körülbelül háromszázezer olyan választópolgár aktivizálódhat, akiket a pártok a közelmúltban nem tudtak magukhoz vonzani. Potenciális, százezres nagyságrendű tartalékai a parlamenti pártoknak is vannak, nagyobb részt az ellenzéknek, azon belül is a szocialistáknak. A részvételi hajlandóságot mutató, de preferenciájukban bizonytalan szavazók aránya 16 százalék, meggyőzésük, jelenleg gyenge politikai orientációjuk megerősítése eldöntheti a választások kimenetelét.
A biztos pártválasztók körében a Fidesz 40, az MSZP 31 százalékos, a Jobbik 17, az LMP 7 százalékon áll, míg a DK 3 százalékot szerez ebben a csoportban. - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az IPSOS november első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.

Az idei évben a Fidesz támogatottsága hullámzó volt, 16 és 20 százalék között alakult. A tavasz viszonylag sikeres periódus volt a kormánypárt számára, a nyár gyengébben sikerült, szavazókat veszített, a kora őszi hónapokban azonban ismét gyarapítani tudta a táborát. A Fidesz első helye 2012-ben nem forgott veszélyben, még úgy sem, hogy a választások óta lényegében megfeleződött a támogatottsága. Tavaly nyáron, ősszel már többször volt olyan adat, hogy a Fideszt többen utasítják el, mint az MSZP-t, az idén viszont egyértelművé vált ez a jelenség. A kormánypárttal szembeni markáns ellenérzések idén a választók 23-28 százalékában voltak jelen, a szocialistákkal szembeni heves averziók 12-16 százaléknál fordultak elő. (Az elutasításra vonatkozó százalékos arányok a „melyik pártra nem szavazna semmiképpen?” kérdésre adott válaszok összesítése, ahol egyetlen pártot lehetett megnevezni.)

Az MSZP 2012-ben araszolgatott felfelé: az év első harmadában 12-14 százalékot szerzett, a nyáron 14-15 százalékos volt a tábora, az utóbbi hónapokban 16 százalékon állt.  
A Jobbik idén 7 és 10 százalék közötti támogatót szerzett, a nyár vége és az ősz gyengébben sikerült, de úgy tűnik, a nemzeti radikális párt elmozdult az októberi 7 százalékos mélypontjáról. A Jobbik elutasítottsága stabil volt, ez évben a népesség 9-10 százaléka fejezte ki kategorikus nemtetszését.
Az LMP a parlamenti időszakokban szerepel jobban, a plenáris ülésmentes hónapokban viszont rendszerint visszaesik a támogatottsága. Idén is ezt láthattuk, az év első felében 4-6 százaléknyi híve volt az ökopártnak, a nyáron ez 2 százalékra csökkent. Az utolsó két hónap a lassú emelkedésé, megint 4 százalékon állnak. Az LMP-vel szemben alig kimutathatók a negatív indulatok, mindössze a lakosság 2 százaléka utalt erre.
A Demokratikus Koalíció az év minden hónapjában 2 százalékos táborral rendelkezett s a pártot nagyon erős ellenszenvvel figyelők is lényegében ennyien, 2-3 százaléknyian vannak.

A pártoktól távolságot tartók aránya ebben az évben – a júniusi 49 százaléktól eltekintve – mindvégig meghaladta az 50 százalékot. Közülük 20-21 százaléknyian, nagyjából 1,6-1,7 millióan nagyon nehezen elérhetők a pártok számára, hiszen passzívak, nem kívánnak részt venni a választáson. Nyolctizedük már 2010-ben sem ment el szavazni, róluk szinte biztosan lemondhatnak a politikusok. Kéttizedük – 300-350 ezer fő – viszont elvileg mozgósíthatónak tűnik, ők legutóbb voltak voksolni. Gyakorlati nehézséget okozhat viszont az, hogy most már nemcsak arról kell meggyőzni őket, hogy melyik párt mellé álljanak és ezt a szimpátiát részvételükkel megerősítsék, hanem a regisztrációra is rá kell őket bírni. A kormány tevékenységéről, a vezető politikusokról alkotott véleményeket, a pártokkal szembeni elutasításokat valamint a bal-jobb tengelyen való önbesorolásokat együttesen kezelve a Fidesznek és az MSZP-nek látszik itt minimális, nagyjából 50-50 ezer főre kiterjedő tartaléka.

A politikai erőviszonyok szempontjából fontos csoport a rejtőzködőké. Rendszerint a választópolgárok 6-7 százaléka titkolja el a pártpreferenciáját. Az előbb említett elemzési szempontokat alapul véve nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy ebben a közegben 2-2 százaléknyi, nagyjából 150-150 ezer fő olyan szocialista és Fidesz szimpatizáns található, akik nem vállalják fel hovatartozásukat.

A politikai szereplők legnagyobb tartalékát a tényleges bizonytalanok jelentik. Arányuk jelentős, ezekben a hónapokban 23-24 százalékot tesznek ki, azaz megközelítőleg 2 milliós tömbről van szó.
Passzív hezitálónak tekinthető 5 százalék, erre a négyszázezer szavazópolgárra a pártválasztásukban való bizonytalanságuk mellett az is jellemző, hogy nem voltak szavazni 2010-ben és most sem akarnak.
A részvételről meggyőzhető ingadozók aránya 3 százalék. Ez a 250 ezres csoport legutóbb részt vett a parlamenti választáson, most inkább az otthonmaradásra hajlik.

Az aktív bizonytalanok aránya most 16 százalék, nagyjából 1,3 millió főt tesznek ki. Ebben a politikai közegben főképpen az ötvenes éveikben járókat, az alsó-közép társadalmi csoportokat, a kisvárosokban és falvakban élőket találhatjuk magas arányban. A már említett tényezők választásszociológiai analízise alapján megállapíthatjuk, hogy itt számos politikai erőnek van tartaléka. Mivel az aktív bizonytalanokat a kormánnyal szembeni erős kritika jellemzi, ezért az ellenzéki pártoknak nagyobb esélye van táboruk kiegészítésére. Ebből a körből az MSZP felé nagyjából 400 ezer fő orientálódik, a Jobbiknak, az LMP-nek egyaránt 100 ezer fő körüli potenciális tartaléka lehet. Bajnai Gordonnak e körben regisztrált pozitív megítélését figyelembe véve látszik, hogy aktuálisan 300 ezer választópolgár mozgósítására van esélye. A Fidesz hozzávetőlegesen 200 ezer olyan támogatóra számíthat az aktív bizonytalanok köréből, akik 2010-ben rájuk adták voksukat, orientációjuk azóta is megmaradt, de ez szavazatban most éppen nem manifesztálódik.


Az adatfelvétel ideje: 2012. november 5-12.

A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.

Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.

Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.

A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.

Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnõtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.