Az elmúlt hónapban lényegében változatlanok maradtak a pártok támogatottsági adatai. A Fideszt – immáron harmadik hónapja -  a választókorúak 19 százaléka, másfél millió szavazópolgár támogatja, A szocialista párt tartja a 16 százalékos, 1,3 milliós táborát. A Jobbik 6 százaléknyi, azaz nagyjából félmillió választót sorakoztat fel maga mögé. Az LMP egy hajszállal gyengébben áll, mint a múlt év végén: 3 százalékra, negyedmillió főre gyakorol erős vonzást.

Nem tudott javítani a Demokratikus Koalíció, 1 százalékos táborral rendelkezik, szűk százezer főre számíthat. A pártoktól távolságot tartók csoportja ezúttal 52 százalékos, tehát 4,2 millió választó nem keres vagy nem talál magának támogatásra érdemes politikai erőt.

A biztos pártválasztók körében a Fidesz 41 százalékos, az MSZP-t 32 százalék támogatja, a Jobbik 12 százalékon áll. Az LMP ebben a körben 5 százalékos, a DK 3 százalékot kapna.

Ha az Együtt 2014 választói mozgalmat is szerepeltetjük a voksolásra szóba jöhető politikai szervezetek között, akkor a népesség 4 százalékának támogatására számíthatna, a biztosan választók köréből pedig 8 százaléknyi szavazat jutna rá. - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az IPSOS január közepén, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.

A felsőoktatás körült kialakult viták, a diákmegmozdulások, a gáz- és áramfogyasztás díjainak csökkenése, a 13. havi nyugdíj bejelentése nem módosították a pártok támogatottsági adatait, s nem látszanak változások a táborok társadalmi-demográfiai összetételében sem. A Fidesz beágyazottsága – ahogy azt már fél éve láthatjuk – viszonylag egyenletes, a társadalom széles rétegeiben az átlagnak megfelelő vagy attól alig eltérő támogatottsága van. Az MSZP az 50 év felettiek körében és a fővárosban a legerősebb, az előbbi csoportban egy kis előnnyel rendelkezik a Fidesszel szemben (22%-18%), az utóbbiban minimális a hátránya (21%-24%). A Jobbik a férfiak és a középrétegekben a leginkább ütőképes párt (8-9%-kal), az LMP a diplomások és a budapestiek körében tud sok (7-8 százaléknyi) szavazót toborozni.

Az említett események – és általában a politikusok mostanában született döntései, a megnyilatkozásaik – a már meglévő szavazótáborok egyben tartását szolgáltak, de nem voltak hatással a lakosság azon (több mint) felére, akik tartósan figyelmen kívül hagyják a nekik szánt üzeneteket. Nem lesz könnyű dolga a kampányok szervezőinek, aktivistáinak, ha újra össze akarják kapcsolni a választók nagyobb tömegeit a politika szereplőivel. Az utóbbi két évben ugyanis a közhangulatot az érdektelenség és a politika szereplőivel való markáns elégedetlenség jellemzi.

A mostani felmérésben találunk hat olyan kutatási adatot, amelyek igazolják a negatív viszonyulásokat, a távolságtartást. A legfigyelemreméltóbb, hogy hónapról hónapra rendkívül magas a pártoktól elfordulók aránya. Az elmúlt másfél évben alig akadt olyan időszak, amikor ne haladta volna meg az 50 százalékot a passzív, bizonytalan választópolgárok számossága. Most 52 százalék tartozik ebbe a csoportba, négy évvel ezelőtt 43, nyolc éve 30 százaléknyian voltak.

Szokatlanul alacsony a választói aktivitás. Jelenleg a lakosság 37 százaléka menne el teljes bizonyossággal szavazni, 2009 januárjában a választási kedv 44 százalékra, 2005 legelején 51 százalékra volt jellemző.

Ugyancsak minden korábbinál kevesebben vannak a biztos pártválasztók, tehát azok, akik erőteljes aktivitásuk mellett voksra érdemes pártot is megneveztek. Alig több mint a választásra jogosultak egynegyede (27 %-a) tudatos és elszánt, négy éve ők 35 százaléknyian voltak, nyolc évvel ezelőtt pedig 45 százaléknyian.

A kedvezőtlen közéleti légkör összetevője az is, hogy az emberek háromnegyede úgy érzi, hogy rossz irányba haladnak országunk ügyei (17 százalék vélekedik e kérdésben pozitívan). Minden társadalmi rétegben a negatív mérleget vonók vannak többségben, s így van ez a politikai közegekben is – kivéve a Fidesz táborát. A kormánypártiak kétharmada pozitívan értékeli az ország aktuális állapotát, egynegyednyien kedvezőtlen véleményt formáltak. A pártválasztásukban bizonytalan, de valamilyen aktivitást mutató polgárok körében még az átlagosnál is többen (89%-nyian) vélekedtek negatívan a honi folyamatokról.

A politikával szembeni averziókat az is mutatja, hogy a kormány tevékenységével az emberek 63, az ellenzékével 66 százaléka elégedetlen. A pozitívan értékelő aránya 12 illetve 5 százalék, az ambivalens választóké pedig 25 és 29 százalék. A két teljesítményértékelést összevetve azt is rögzíthetjük, hogy a szavazópolgárok tekintélyes csoportja, 47 százaléka elégtelennek minősíti mindkét oldal munkáját.

A választók 53 százaléka a következő választások után kormányváltást szeretne, 21 százalékuk viszont a Fideszt látná szívesen még négy évig. A kormányt meneszteni kívánók egynegyede az MSZP támogatója, egytizede a Jobbiké, másik egytizedük az LMP híve. A kormányváltásban gondolkodók 48 százaléka azonban nem támogatja egyik ellenzéki pártot sem. Ez a jelenség is azt mutatja, hogy sokak – összességében minden negyedik szavazópolgár – számára nincsen politikai alternatíva: nem találnak, de lehet, hogy már nem is keresnek.


Az adatfelvétel ideje: 2013. január 9-17.

A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.

Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.

Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.

A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.

Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnõtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.