Ebben az évben a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület szervezésében 1200 csomag érkezett a moldvai magyar oktatás iskoláiba. A karácsonyi dobozokban édesség, tan- és játékszerek várták, hogy örömet okozzanak. De nem feledkeztek meg a Magyarországon tanuló csángó egyetemistákról sem, akik otthonuktól 1000 kilométer távolságra töltik az ünnepet. A keresztszülők karácsonyi ünnepségére őket is meghívták, sőt, jelentős pénzbeli segítséget is kaptak tanulmányaik folytatásához. A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány rendszeres oktatási támogatásából fizetik a nagyobbak kollégiumi ellátását, étkeztetését és korrepetálását; valamint a kisebbek oktatási feltételeinek biztosítását, így a tantermek bérleti díját, az iskolaszereket, a rezsit vagy épp télvíz idején a fűtésre szánt tűzifát.
„A tehetséges moldvai gyermekek felkarolására a moldvai magyar oktatás hiteles finanszírozásának segítője lettem azzal, hogy egy általam létrehozott alapítvánnyal vállaltam a magyarországi támogatások ellenőrzött kijuttatását Moldvába. Nagyon sokáig tabuként került téma volt a csángók önazonosságának kérdése. Szerencsés csángónak mondhatja magát, aki tudja, érzi, hová tartozik. Sajnos kevesen vagyunk, és ezt el kell ismernünk, hiszen alapvető érdekünk, hogy valós kórismeret alapján dolgozzunk. A csángó művészet, a néphagyomány ápolása, az oktatási program, a magyar nyelvű mise mi mást szolgálhatna, mint azt, hogy minél többen és magabiztosabban mondhassuk büszkén, hogy mi is magyarok vagyunk” – mondta el a Prima Primissima-díjas Petrás Mária népdalénekes, keramikus, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány alapítója.
László Leonard
A keresztszülői és az oktatási programmal a gimnáziumban találkoztam először. Minden moldvai tanulónak, aki Csíkszeredában tanult volt egy keresztszülője, akivel levelezett. Néha meg is látogattak minket. Amikor Budapestre jöttem fizikailag közelebb kerültem hozzájuk, havonta egyszer eljárok a klubdélutánokra. Amióta azonban felvettek az egyetemre egyre kevesebb időm marad. Nagyon örülök annak, hogy vannak olyan emberek, akiket érdekel a csángók jövője és tisztelem őket azért, amit csinálnak. Ezúton szeretném megköszönni mindazt, amit tesznek értünk. Remélem, majd valamikor én is keresztszülő lehetek. Harmadéves mérnök-informatikus hallgató vagyok a BME-n, ha minden jól megy, egy év múlva diplomát szerzek. Ezt követően „mesterizni” szeretnék, lehetőleg külföldi egyetemen. Szeptemberben elkezdtem tevékenykedni az ESN (Erasmus Student Network) szervezeten belül, ami az egyik legérdekesebb dolog, amivel valaha foglalkoztam. Nagyon sok külföldi hallgatóval megismerkedtem, számtalan programot szervezünk. Arra vagyok legbüszkébb, hogy november elején főszervezője voltam az erdélyi kirándulásunknak, amely során 57 hallgató négy napig barangolt a számomra oly kedves gyönyörű környezetben.
Gál Emília
A nevem Gal Emilia, Magyarfaluból jöttem és jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója vagyok, anglisztika szakon. A jövőre nézve, tolmács és fordító szeretnék lenni, ehhez az alapképzés mellett a mesterképzést is el kell végezzem. Azt, hogy hol akarom leélni az életemet, még nem döntöttem el, majd az idő megteszi helyettem, az viszont biztos, hogy Magyarországon leszek még legalább 5-6 évig. Magyarul 9 évesen kezdtem tanulni, amikor Csoma Gergely (Gergely bácsi) eljött a falunkba magyar órákat tartani, iskolában pedig 10 éves korom óta. Először a szomszéd gyerekektől hallottam, hogy vannak magyar órák, hiszen ők jártak és nagyon szerették, így én is elhatároztam, hogy megpróbálom. Mivel nagyon megtetszett, továbbra is jártam, majd egy pár hónap kihagyással ismét belekezdtem, de akkor már az iskolában is. Az első keresztszüleimmel egy évig tartottam a kapcsolatot (talán 13 éves voltam, amikor leveleztem velük). Kis idő után lettek más keresztszüleim, velük máig élő a viszony. Eljöttek meglátogatni, és itt, Budapesten is találkoztunk. Hatodik éve, hogy megismertem a harmadik pár keresztszülőmet, akikhez nagyon közel kerültem, ők nekem a második családom. Amióta Pesten tanulok, a keresztszülői klubdélutánokon nagyon sok csodálatos emberrel találkozom, akik mindig érdeklődnek irántam, irántunk, segítenek, támogatnak, akikhez mindig fordulhatok, úgy, mint a szüleimhez. Nagyon hálás vagyok és köszönettel tartozok nekik, hiszen, ha még nem is ismertek, az első pillanattól a szárnyaik alá fogadtak.
Kovács Krisztián
2000-ben érkezett Pusztinába furulyát oktatni Ségercz Ferenc, s éneket, néptáncot Nyisztor Éva. Kilenc évesen magyar órákat is látogathattam az iskolában. A középiskolai tanulmányaimat már Csíkszeredában folytattam. A faiparral ismerkedtem. Az érettségit követően, a Balassi Bálint egyetemi előkészítő után a budapesti Zeneakadémiára kerültem. Népi furulya szakon vagyok másodéves. Eleinte kollégiumban laktam, nem rég azonban önálló albérletbe költöztem. Ha végeztem, azt tervezem, hazamegyek Pusztinába és az iskolai oktatás keretein kívül szeretnék furulyázást tanítani. Ingyen, Úgy, ahogy annak idején velünk volt. Keresztanyám, Kiss Melitta 2004 óta támogat az álmaim megvalósulásában. Hálás vagyok a segítségéért.
Botezatu Isabela
Botezatu Isabela (Iza) vagyok elsőéves egyetemista ELTE Bölcsészettudományi Karán, anglisztika szakon. Hatéves voltam, amikor elkezdtem magyarul tanulni iskolán kívüli órákon, majd 2003-ban az iskolában is. A liceumot Csíkszeredán végeztem a Joannes Kájoni Szakközépiskolában turisztika szakon. Liceum után a Balassi Bálint egyetemi előkészítő évében vettem részt, ma már egyetemista vagyok. Hatodikos voltam, amikor keresztszüleim lettek, és azóta is ők támogatnak. Ha befejezem az egyetemet, fordító-tolmács irányában tanulok tovább, mivel fordító-tolmácsként szeretnék majd a későbbiekben dolgozni.
Cristina Maties
2001-ben kezdtem el magyar órákra járni, még Pusztinán. És ugyanott ismerkedtem meg először a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvánnyal (AMMOA) és Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesülettel (KEMCSE). Emlékszem, amikor Nyisztor Ilona óráin rajzoltunk és leveleket írtunk a keresztszüleinknek. Csíkszeredában folytattam tanulmányaimat, jelenleg itt tanulok az ELTE Jogi Karán. Budapesten már közelebbi kapcsolat alakult ki a KEMCSE és az AMMOA tagjaival. A havonta megrendezett klubdélutánokon kívül, olyan programokon is részt vehetünk, amelyek a szórakozáson és kikapcsolódáson kívül, művelődésünket is fejlesztik. A mindennapjaink zsúfoltsága miatt még az itt tanuló földijeinkkel is nehezen találkozunk, ezek az események abban is segítenek, hogy egymást lássuk. Ha bármiben szükséget szenvedünk, számíthatunk rájuk. Sokat segítenek abban, hogy otthon érezzük magunkat. Köszönöm nekik a támogatást!
További információ: Holub Katalin (+36 20 922 6431)
