Tisztelt Nagykövet, Tisztelt Főkonzul Asszony, Tisztelt Katona Attaché, Tisztelt Igazgató Úr Kedves Rendtàrsaim, és  Kedves Magyar Testvéreim!

Az 1956-os magyar forradalomnak a szovjet hadsereg àltal történt leverése utàn, a szabad vilàg orszàgaiban élő magyar politikai menekültek, 1957 óta minden évben megemlékeznek a hősi és nemes szellemű magyar szabadsàgharcról.

Nekünk, Franciaorszàgban élő magyaroknak erre van egy külön történelmünk, a Diadalívnél  lévő szertartàs, amikor a magyarok megkoszorùzzàk az ismeretlen katona sírjàt és hivatalosan meggyùjtjàk a francia ismeretlen katona síron lévő öröklàngot.

Hogy ez a nagyszabàsù öröklàng meggyùjtàsa létrejött Péntek Róbertnek, volt magyar szàrmazàsù francia idegenlégiós katonànak és Sujànszky Jenőnek, a Franciaorszàgi Magyar Szabadsàgharcos Szövetség alapítójànak köszönhető.

A forradalom leverése utàn, a Kàdàr rendszer tovàbbra is, sorozatosan halàlra ítélte az ’56-os szabadsàgharcosokat, akik Budapesten, a ràkoskeresztùri temetőben lettek eltemetve. Amikor csaàdtagjaik a sír előtt emlékeztek, akkor a Kàdàr-rezsim lovasrendőrei erőszakkal elzavartàk őket.

Ez a felhàborodàs volt a fő oka, hogy Péntek Róbert és Sujànszky Jenő közösen elhatàroztàk, hogy megpróbàljàk  majd minden évben megszerezni a hivatalos francia hatósàgi engedélyeket, ahhoz, hogy októberben az 1956-os magyar forradalom évfordulójàn megszervezhessék a híres pàrizsi Diadalívnél, a koszorùzàsi és az öröklàng-meggyùjtàsi szertartàst.

Ennek a ma màr hagyomànyos ünnepségnek hosszù története van és sikerült elérni, hogy az Emlékbizottsàg tovàbbra is koszorùzhat minden évben a Charles De Gaulle Nemzetközi Konföderàció Egyesülettel együtt.

Köszönhetjük Sujànszki Jenönek, hogy jóformàn örökre biztosította az 1956-os magyar forradalom öröklàngjàt összefolyva a francia öröklànggal, Pàrizs legszebb terén: a Csillag téren.

Jenő most nincs közöttünk, mert a kommunista rezsim börtöne egészségi àllapotàn is nyomot hagyott. Azonban este 18:30-kor Ő fogja, a magyar Országgyűlés elnökével, Kövér Làszlóval együtt az ismeretlen francia katona sírjànàl letenni az 56-os forradalom emlékére a koszorùt és tovàbb tàplàlni az öröklàng tüzét.

Az idösebb korosztàly, aki a Pàrizsi Magyar Misszió egy részét képezi a forradalom leverése utàn menekült Franciaorszàgba. De ez nem történhetett volna meg, ha nem lettek volna munkàsok, egyetemistàk, akik Budapest utcàin harcoltak a szovjet megszàllàs ellen.

Hàlàs vagyok és hàlàsak lehetünk a Sujànszki Jenőknek  és Pohàszka Pétereknek, a Szinyei Jànosoknak és még sorolhatnàm, akik részt vettek a forradalomban és sokszor életüket kockàztattàk a magyar nemzet szabadsàgàért.

A fiatal nemzedék szàmàra az ’56-os forradalom példaként kell, hogy szolgàljon; a hazaszeret, a szabadsàg, az összefogàs egy nemes célért többet ér, mint a fogyasztó tàrsadalom kényelmes, önző csapdàja.

A szabadsàg önmagàban nem elegendő, ha nem pàrosul felebaràti, emberi szeretetettel, hittel  és reménnyel egy jobb jövőben, amely nem biztos, hogy ezen a földön fog bekövetkezni.

Legyünk mindannyian büszkék kis nemzetünkre, aki szembe mert szàlllni az akkori màsodik legnagyobbb vilàghatalommal és àpoljuk tovàbbra is a forradalom tiszta szellemét.

Nem azért születtünk, hogy a közömbösségben éljünk, hivatàsunk a nemes célok elérése. Soha ne felejtsük el, hogy a zsarnoksàg ellen az ellenàllàs kötelesség; és a szabadsàgot nem kérni kell, hanem kivívni!
Legyen ez ’56 példàja!

Pàrizs, 2015.október 18.

T. L. LEH
Pàrizsi Magyar Katolikus Misszió
tiszteletbeli elnöke